Magyar Néprajzi Lexikon:

a néprajztudománynak és a botanikának az a közös kutatási területe, amely a növényeknek az emberi kultúrában játszott szerepével, alkalmazásuk módjaival, a hozzájuk fűződő képzetekkel, szokásokkal stb. foglalkozik. – Irod. Gunda Béla: Borbás Vince és a magyar etnobotanika (Ethn., 1971).

Népi növényismeret
A népi növényismeret vagy etnobotanika az „etnotudományok” között kiemelkedő jelentőségű és több országban az intenzíven kutatott és oktatott tantárgyak közé tartozik.

Az alapvetően az emberrel és az őt körülvevő természetes környezettel, ezen belül is az ember és a növényvilág között kialakult sokrétű kapcsolattal foglalkozó tudományt az idők során különféle ismeretekkel rendelkező szakemberek (botanikusok, orvosok, néprajzkutatók, antropológusok stb.) művelték. A téma iránti érdeklődésükkel más és más kérdésekre kerestek választ, ennek megfelelően e diszciplina feladatát is eltérően határozták meg.

Péntek János és Szabó T. Attila (1985) véleménye szerint a tudományterület kutatásának megélénkülése „annak a történelmi korszakváltásnak a szükségszerű következménye, amely a hagyományos népi kultúrák felbomlását eredményezi." Ez az oka annak, hogy a szervezett etnobotanikai kutatások is az ősi kultúrák (például India, Kína, Peru) területén alakultak ki.

A rohamos életmódváltás miatt ma már világszerte sürgető feladattá vált a hagyományos népi, törzsi kultúrákban felhalmozott természetismeret számbavétele. E népek kipusztulásával ugyanis olyan tudásanyag veszhet sírba, amely részben az ökológiai egyensúly fenntartására, részben pedig a különféle növények (gyógyító, táplálék stb.) hasznosíthatóságára vonatkozik. Ezen ismeretek elvesztése már önmagában is pótolhatatlan és mindehhez még felbecsülhetetlen értékű kulturális veszteség (pl. nyelvészeti szempontból érdekes ismeretanyag elvesztése) is társulhat.

Az etnobotanika fogalmát és feladatát az utóbbi évszázadban többen próbáltak meghatározni és a különböző időszakokban, különböző szakemberek tollából íródott gondolatok, definíciók is jól mutatják a tudományterület fejlődését, változását és sokszínűségét.

A tudományterület feladatának egyik legkorábbi megközelítése Stephen Powers (1874) nevéhez fűződik, aki szerint az aboriginal botany „azokat a növényeket tanulmányozza, amelyeket az őslakosok gyógyítás, táplálkozás, ruházkodás, építészet, díszítés stb. céljaira használtak”.

Az etnobotanika (ethnobotany) terminus technicus-t John W. Harsberger (1896) használta elöször, aki a tudományterület feladatát a kezdetleges kultúrájú (primitív) emberek és őslakosok növényhasználatának tanulmányozásában határozta meg. Mások (például W.W. Robbins, J.P. Harrington., B. F. Marrico -1916, J.H. Volnet 1941) Harsberger gondolatait kibővítve úgy vélték, hogy e tudomány a kezdetleges kultúrával bíró társadalmakban élő embereknek a növényi környezetükkel kialakult bonyolult - szokásaikat, hiedelmeiket és történelmüket is magába foglaló - kapcsolatát, illetve kölcsönös egymásra hatását tanulmányozza és értékeli.

Korunk egyik legnevesebb, nemrégiben elhunyt etnobotanikusa, Richard Evans Schultes (1939) az etnobotanikát a gazdasági botanika (economic botany) részeként tekintette.

Schultes nem korlátozza az előbbi definíciót a kezdetleges kultúrával rendelkező társadalmak emberének és a növényvilágnak a kapcsolatára, szerinte az etnobotanika „az ember és az őt körülvevő vegetáció közötti kapcsolatot kutatja”.

Earle Smith Jr. (1978) álláspontja az, hogy „az etnobotanika nem önálló tudomány, hanem az antropológiának az egyik ága, amely a történelemben mélyen gyökerezik.”

Szabó T. Attila (1976) az etnobotanikát a növény és az ember között kialakult szoros kapcsolatot elemző tudományként mutatja be. Véleménye az, hogy az „a néprajz és a természettudományok egyik jelentős határterülete”. Egy későbbi munkájukban Péntek Jánossal együtt (1985) utalnak e tudomány interdiszciplináris jellegére és annak környezettani, ökológiai vonatkozásaira is: „Az ember és a növényvilág közötti ősi, hagyományos kapcsolatok a természet háztartásához tartoznak. Nemcsak biológiai, nyelvi vagy társadalmi jelenségek, ezért értelmezésükhöz több oldalú megközelítésre van szükség. Az etnobotanikában, amely végső soron környezettani, ökológiai segédtudomány is, ez a sokszínűség tükröződik."

Michal MARKUS (1979) a néprajztudomány és a botanika közös kutatási területének tartja azetnobotanikát és kiemeli, hogy az a növényeknek az emberiség kultúrájához kötött szerepével, felhasználásának sokféle módjával - a növényekhez füződő ismeretekkel, hiedelmekkel és szokásokkal foglalkozik.

Az Angol Királyi Botanikuskert (Kew Garden) igazgatója, Ghillean T. Prance úgy vélekedett (1991), hogy a jövőbeni etnobotanikai kutatásokat az ökológiai gondolkodásmód fogja jellemezni és egy-egy kérdés megismerése, probléma megoldása illetve eredményes kutatása csak széles körű ismeretekkel felvértezett, több tudományterületet képviselő szakemberek összefogásával valósítható meg.

Az etnobotanikai kutatások eddigi eredményei azt jelzik, hogy e kutatások egyaránt nélkülözhetetlenek például az új, természetes alapú gyógyszerek és kozmetikai készítmények kifejlesztésében, a korszerű táplálkozástudományban (például a természetes izesítőszerek feltárásában), vagy az új gazdasági növények (takarmánynövények,festőnövények, az építészetben és az eszközök készítésében használatos növények) felkutatásában stb.

Az utóbbi néhány évben az etnobotanikai kutatásokban felvetődőtt etikai kérdések nyomán egyre több helyen és kutatási programban törekednek arra, hogy mindazon országok, akiknek lakói - hagyományos ismereteik átadásával - hozzájárulnak egy-egy új gyógyszer kifejlesztéséhez, részesüljenek az annak értékesítéséből származó haszonból. Az íly módon megszerzett pénzt kultúrájuk fenntartására és az őket körülvevő növény és állatvilág biodiverzitásának megőrzésére fordíthatják.

Az etnobotanikához kapcsolódó egyéb tudományok: etnogeobotanika - e tudomány tárgykörébe tartozik minden történeti és jelenkori népi megfigyelés, adat vagy ismeret, amely egy vizsgált terület növénytakarójára (összetételére, szerkezetére, állapotára, élő és élettelen tényezőinek kölcsönhatásaira) vonatkozik.

etnofarmakobotanika - az ember gyógynövényekkel és azok használatával kapcsolatos ismereteinek összegzésével, rendszerezésével foglalkozó - önállóan nem művelt - tudomány.

etnofarmakognózia - egy adott kultúrában vagy etnikai csoport által használt különböző növényi, állati, ásványi eredetű anyagok összegzésével foglalkozó - önállóan nem művelt - tudomány.

gazdasági botanika - elsősorban a növények termesztésének és feldolgozásának, valamint a belőlük előállított termékek táplálkozási, gazdasági és egyéb értékeinek vizsgálatával foglalkozik.

Dr. Babulka Péter:

Az utóbbi néhány évtizedben a népi növényismereti (etnobotanikai), a népgyógyászati (népi orvoslási, etnomedicina) és az etnofarmakológiai kutatások iránt egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható. Ennek egyik oka az, hogy a különböző népek gyógyítással és a gyógyításhoz használt természetes anyagok (növény, gombák, állati- és ásványi eredetű anyagok) használatával kapcsolatos ismereteinek összegyűjtése, dokumentálása, értékelése és hasznosítása egyaránt sürgetővé vált. A hagyományos ismeretek összegyűjtésére, dokumentálására, különböző szempontok szerinti értékelésére, illetve a hagyományosan alkalmazott gyógynövényekből előállított egyszerű és széles körben alkalmazható gyógyszerformák előállítására különösen nagy szükség van azokban az országokban, illetve hagyományos közösségekben, ahol az emberek többsége számára nem érhetők el a modern világ kínálta orvosságok és terápiás eljárások. A népgyógyászati és népi növényismereti gyűjtőmunkák sürgősségét és fontosságát az is alátámasztja, hogy a nagy tapasztalattal és tudással rendelkező gyógyítók többsége a nélkül viszi sírba a tudását, hogy azt továbbadná. A közösségükben fontos szerepet betöltő gyógyító emberek eltávozásával pedig elvész annak a lehetősége, hogy értékes - ma még ismert és alkalmazott, vagy még ismert, de már nem alkalmazott - gyógyító eljárásokat megismerjünk, illetve adatokat gyűjthessünk a természetes anyagok gyógyításra, táplálkozásra és egyéb célokra történő használatára vonatkozóan.